Éjfél, méla hallgatag járdák,
Mire gondol a kék hold,
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fúj,
Rőt avar fut a lábam elé,
Tépett ág jajong a fán.

 Holdfény derűs emléket ébreszt,
Újra éled a régmúlt,
Minden gyönyörűség.
Boldog órák
Az ifjúságom szép idején,
Gyertek hozzám vissza még.

Ábránd űző lámpás ég, és óv hallk fényű jellel.
Szúrós zaj zúg üveg csengése int, hogy kél majd józan reggel.

Füstbe barnult új nap kél a korhadt pállott széllel.
Kihúnyt lámpát gúnyol az ömlő fényár, ha elkullog az éjjel.

Nézz rám, kicsit érints meg némán,
Maradj még szelíd emlék,
Színes hajdani nyár.
Érj csak hozzám,
És feléled a boldog idő.
Jaj, a hajnal pirkad már.