Most múlik pontosan
engedem, hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam, Egyetlen;
Nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik, mennydörög
ez tényleg szerelem

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom
míg ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább Veled az éjben
az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
Szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl

Egy indián lidérc kísért itt bennem
szemhéjain rozsdás szemfedő
A tükrökön túl, fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő