Novák Péter szerint óriási tehetségek, csak a harag, a lázadás hiányzik belőlük. Őszinte, proli rockot persze könnyebb nyomatni egy szutykos kis pincében, valahol Kőbányán, mint egy elegáns, előkelő környéken pöffeszkedő, minden kényelemmel ellátott villában. Megnéztük a második döntőre (nyolcvanas évek) készülődő megasztárokat a pihenésre és szellemi ráhangolódásra egyformán alkalmas budai bérleményben. A kikapcsolódást és/vagy a koncentrációt semmi nem zavarja, csak néhány leselkedő ifjonc, marhaságokat kérdező újságíró vagy a betoppanó sztárvendég, nyomában az Aktív stábjával.

Két szintet foglalnak el a megasztárok, kettesével-hármasával laknak együtt. Persze teljes a komfort, van konyha, több fürdőszoba, külön szoba az őrnek, két nappali. A második generáció kapott még medencét is, az újaknak nincs. Mint megtudtuk, a mostaniak lényegesen rendszeretőbbek, tisztábbak, mint a második garnitúra volt: az előző ház rendesen elhasználódott a végére. Persze még az elején vagyunk, mindenki odafigyel a másikra, és nem hagyja szanaszét zsebkendőit, zokniját vagy gitárhúrját.

"A keddi élő koncert egyfajta főpróba volt, bár az elődöntőben elhangzott dalokat adtuk elő. Ugyanazokat, amelyek a cédén szerepelnek, ráadásul ugyanabban a sorrendben. Nem volt teltház, de nekem így is óriási élmény volt. Soha nem volt saját zenekarom, egyszer énekeltem csak együttessel, egy lagzin. Profi volt a banda, figyeltek ránk" - meséli a narancssárga kanapén hemperegve a vigyorgó Varga István, aki meghallván, hogy internetes újságtól jöttünk, kedvesen megkér minket, hogy nézzük meg a számítógépüket, mert nem tudnak belépni.

Megtudjuk, hogy sokan ott alszanak a házban, de a családosok gyakran hazajárnak. "No, nem mindig. A múltkor délután ötkor elaludtam, és reggel hétig aludtam, utána meg egyedül lézengtem a házban" - emlékezik "Pista", pajkos ujjai némán kalimpálnak a szinti billentyűin - így tuti nem hamis. Vannak háziasabb lányok is, Anikó húslevessel csábított, Bíborka is szeret főzni, gondoskodó típus. Az ebédet előre megrendelik, ugyanakkor összeírják a szükséges élelmiszerek, italok listáját, ezt is megkapják másnapra.

"Izabella nagyon megkönnyítette a dolgunkat, nagyon bölcsen, nagyon vidáman viselte a kiesést. És nem csak a kamerák előtt viselkedett jól, itthon is remek példát mutatott. Lehet így is, sírás nélkül. Különben nem kellett évet halasztania, folytatja tanulmányait" - meséli Szabó Eszter egy bordó párna elszánt ölelgetése közepette - ő mellesleg, a péntek délelőtti állás szerint az internetes szavazás éllovasa. Már címlapon van egy női magazinnál, Eszter volt az első arc, sorra jönnek majd a többiek, hetente.

"A nyolcvanas évek meghatározó dalai jönnek most szombaton. Lehet bármi, popzene, rock, mindenki szabadon választhatott. Egyet tudok, Mónika nem eshet ki addig, amíg nem énekelt dzsesszt. Utána meg pont ezért nem fog kiesni" - teszi hozzá. A beszélgetésben szintén aktív félig svéd, félig magyar lány úgy érzi, hogy "jól csinálta, amennyire lehetett", bár a Hungária nem az ő világa. A villamosvezető István is elégedetten bólogat: "Jók voltak. Szombatra pedig mindenki megtalálta a saját egyéniségéhez leginkább illő nótát. Én választottam utoljára!"

Némi vita bontakozik ki arról, hogy mennyire fontos a stílus, a karakter, az énekhang, a zsűri kritikája. Mónika és Eszter a stylistról, a konzervatív nagymamákat néha felháborító Lakatos Márkról jó véleménnyel vannak. Kompromisszumra hajlandó, merész, bátor embernek tartják, jó ízléssel, noha nyilván kompozíciói gyakran megosztják a közvéleményt, egyesek lidérces lázálmukban látnak ilyen holmikat. Puskás Péter is felettébb furcsa, meghökkentő sminkkel ugrált a színpadon szombaton, de ő akarta SW-ra venni a figurát. "Márk megjelenik, megbeszéljük a koncepciót, a dalválasztást, hogy milyen jellegű ruhát szeretnénk. Olyat nem kell viselni, amit nem fogadunk el. Pénteken van a ruhaleadás, utána már nincs visszaút" - mesélik a lányok, tehát ha valaki szombat reggel arra ébred, hogy mégsem jó a római sisak - kígyóbőrzakó - melegítőalsó - aranyozott bakancs kombinációja, akkor késő bánat.

Közben csatlakozik a beszélgetéshez Bíborka és Magdolna is, letelepednek az ablak és a vörös-narancs függöny mellé: ők úgy vélik, hogy az előadó karaktere, stílusa is lényeges, de a zsűri véleményénél is fontosabb a kiváló előadás, ugyanis "a közönség szeretne zeneértőnek tűnni, hallás alapján szavaz." Az erdélyi lány az első döntő előtt nem sokat morfondírozott azon, mi lesz az élő adásban, igyekezett kikapcsolni: "Kíméltem magam, nem gondoltam se rosszra, se jóra. Két nappal a műsor előtt viszont megnyugtatott anyukám telefonja, amikor közölte, hogy a szomszédnál bejön a TV2, így tudnak nézni." Mivel szavazni is tudtak Erdélyből, a rendszer működik.

Autogramot már mindenki adott, furcsa is volt egyeseknek. Sokat számít, hogy nagyobb csapat drukkol nekik a helyszínen: az első döntőre húsz, a most szombatira harminc rokont, barátot hívhatnak fejenként. "Persze azért van izgalom. Az első döntőn is háromszor majdnem elestem, a többiek csak néztek, azt hitték, ez a show része" - teszi hozzá Mónika. Ő naponta újabb magyar szavakat tanul (például a "trehány" szó hallatán nagyot néz, nem érti), viszonzásképp svédül tanítja pár lakótársát.

A Hungária-est megosztja a csapatot, de nem foglalkoznak vele, túlélték. Magdolna úgy véli, minden stílusban lehet kiválót, de legalábbis jót alkotni: "Nem a stílus a fontos, hanem a dallamosság. Ha nagyon ráérez valaki a funkyra, vagy akár a lakodalmasra, azt is lehet remekül csinálni. Hozzám amúgy a rock áll legközelebb" - magyarázza. Bíborka még nagyon az elején jár: "Úgy érzem, hogy csak most bontogatom a szárnyaim. Legszívesebben komolyzenét hallgatok, de szeretem a dzsesszt, vagy a népzenét is." No, nem rajta fog meggazdagodni LL Junior.

Abban mindenki egyetért, hogy nem feltétlenül a sorozat győztese lesz a legsikeresebb a későbbiekben. Mónika előre elfogadná, ha valaki garantálná, hogy ő lesz a hatodik kieső, a többiek kitérő választ adnak, nem mondanak le egykönnyen a fődíjról - ha már idáig eljutottak, több ezer próbálkozóból.

Nagy a nyüzsgés a nappaliban, ismert ember érkezik rövidesen. Varga Feri még a keddi bulinak örül: "Végre koncert volt! Nagyon vártam már, hogy igen tehetséges zenészekkel játsszak együtt, noha a Midnight Blue együttesünk tagjai is ügyesek persze. Ezzel a bandával nyomjuk, kétharmadban feldolgozásokat játszunk, a többi saját, funky, dzsessz, soul. Az együttessel már évek óta járjuk a klubokat, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen, Szerencsen elég sokan szeretnek minket. Van olyan, hogy dugig a hely, csüngenek a csilláron is. Talán Borsodból kapom a legtöbb szavazatot, arrafelé sokan ismernek" - magyarázza, de közben már be is toppan a délutáni vendég, B. Tóth László. Eztán szó esik még az Opusról, Falcóról, Dr. Albanról, a Bikini együttesről, felcsendül Zoltán Erika dala ("Madonna, nem versenyzek veled").

"Annak idején a Poptarisznya rettenetesen működött. Kilenc lemez készült, ezek jóformán beszerezhetetlenek. Nagy hangsúlyt helyeztem rá, hogy utáljon az ország - húsz éven át beledumáltam a zenébe" - magyarázza B. Tóth László azoknak, akik még igen kicsik voltak a nyolcvanas években. A szombati döntőre készülő énekesek körbeállják, érdeklődve tapogatják - de nem B. Tóthot, hanem a recsegős, őszinte bakelitlemezt, amit a szombati legjobbnak ajánlott fel a lemezlovas.