Jégszív

Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És egy száj, mi most már szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta

Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet! :||

Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsd hát, ennyi épp elég,
Biztosan látod

Refrén

Tudd meg hát, sohasem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet már csak ha értem ég,
Te biztosan látod